Renáta W. Müllerrel, a TestVér című könyv szerzőjével beszélgettünk írásról, könyve szereplőiről és „írói rituálékról”.
Melyik mű olvasásánál jöttél rá, hogy az irodalom a Te világod?
Azt hiszem, legelőször Emily Brontë remekműve, az Üvöltő szelek és Charlotte Brontë Jane Eyre regénye vett le igazán a lábamról. Ezután tiniként Jane Austen romantikus történetei kerítettek hatalmukba, illetve imádtam Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című művét és Alexandre Dumas kalandregényeit is.
Mikor és miért döntöttél úgy, hogy az írás legyen az életed egyik főszereplője?
Hogy döntöttem volna, az túlzás. Az ilyesmi csak úgy kialakul, az ember elkezdi, aztán a dolog magába szippantja és el sem ereszti többé. A legelső könyvemet egy álom hatására kezdtem el írni, és egy négy kötetes romantikus regénysorozat lett az eredménye. Ekkor jöttem rá, hogy képes vagyok egy egészen kis alapötlet köré egy monumentális sztorit felépíteni. Mi több, még élvezem is ezt a folyamatot.
Van-e valamilyen rituálé vagy bevált trükk, ami segít neked az írásban? (Egy bögre tea, zene, helyszín, stb.?)
Egy bögre kávéra mindenképpen szükségem van, hogy nekikezdjek a munkának, valamint az előre elkészített egy liter tea is az asztalomon foglal helyet. Ami magát az írást illeti, nincsenek bevett szokásaim. Az életemnek gyakorlatilag ez az egyetlen területe, ahol kaotikus vagyok. Sokszor egy-egy készülőben lévő könyvvel kapcsolatban annyira ostromolnak az ötletek, hogy teljesen mindegy hol vagyok, mit csinálok (éjszaka, úton, főzés közben), muszáj azonnal jegyzeteket készítenem, hogy el ne felejtsem őket. Lépten-nyomon, a lehető legalkalmatlanabb időpontokban támadnak vad elképzeléseim a történet menetét illetően. Most éppen két könyvet írok egyszerre, mivel egyik nap az egyik, másik nap a másik sztorit érzem közelebb magamhoz.
Mi a legemlékezetesebb visszajelzés, amit a rajongóidtól kaptál?
Volt pár szívmelengető pillanatom. Különösen az érint meg, amikor az olvasók arról számolnak be, hogy szinte „befalták” a könyvemet, és még az elolvasása után is hosszú ideig fogva tartotta őket a történet. Pontosan tudom, milyen érzés ez, mivel magam is átéltem néhányszor. Szerintem nem is kell ennél nagyobb elismerés egy író számára.
Az írás mellett van-e másik álommelód, amit szívesen csinálnál?
Talán a forgatókönyvírást mondanám, de tulajdonképpen az is írás, szóval legyen a filmrendezés. Azt hiszem, az nagyon vonzana.
Jellemezd három-három szóval a TestVér című könyved főszereplőit!
Hannah Logan: nőiesség, odaadás, bátorság.
Jamie Hailey: félreértve, ború, szenvedély.
River Hailey: életöröm, sárm, önzés.
Melyik karaktereddel törődsz a legjobban? Vagy melyik áll hozzád a legközelebb?
Jamie karaktere izgatott a legjobban, mint gondolom a legtöbbünket. Hiszek benne, hogy mindenki arra vágyik, hogy úgy szeressék, olyan intenzíven, picit őrült módon, de imádnivalóan, ahogy Jamie szereti Hannah-t.
Ha megfilmesítenék a könyved, akkor mely színészeket tartanád a tökéletes választásnak a főbb szerepekre?
Nagyon nehéz erre válaszolni, viszont biztos vagyok benne, hogy a castingot borzasztóan élvezném. Lehet, hogy River szerepére a fiatal Jamie Dornant választanám. Láttam róla pár fotót, ami alapján abszolút telitalálat lenne. Jamie-vel nehezebb dolgom van, mivel annyira közel áll a szívemhez, hogy nehéz egy létező arcot hozzápárosítanom. Mondjuk Toni Mahfud modell hitelesen tudná alakítani Jamie-t. Hannah szerepére pedig egy fiatal Kristin Kreuk típusú lányt képzelnék el.
A tavasz beköszöntével milyen könyvet ajánlanál az olvasóidnak?
Az utóbbi években inkább angolul olvastam, de Andy Weir Artemis című könyve magyarul is megjelent, és bátran merem ajánlani az olvasók számára.
A saját könyveden kívül tudnál más olyan műveket ajánlani, amelyben valamelyik szereplő aspergeres?Jamie karakterének megformálásához a betegséggel foglalkozó leírásokat és autobiográfiákat olvastam. Olyan regény nem akadt a kezembe, melyben a főszereplő aspergeres lett volna, viszont John Elder Robison önéletrajza, a Nézz a szemembe: Életem Asperger-szindrómával nagyon erősen inspirált.