Duma Lacival készített második interjúnkból megtudhatjátok, kit mintázott magáról a szereplői közül, milyen fontos inspiráció számára a felesége, és hogy a járműrajongása a munkája és a hobbijai mellett a családi életét is átitatja.
Ki a kedvenc irodalmi hősöd?
Esterházy 750 formában megjelenő apaalakja a Harmonia caelestis-ből. Ő igazából nem egy hős, ezzel kicsit ki is kerültem a választ. Az apa néha anyává válik, vagy gyermekké, továbbá különböző korokban és szerepekben jelenik meg. Ha valóban csak egyet kellene mondanom, akkor Felix Krullt említeném Thomas Mann-nak az Egy szélhámos vallomásai című, befejezetlen munkájából. Régi olvasmányélményem, ami nagyon erősen hatott rám. Hiába nem pozitív szereplő, a kalandossága és a történet sokszínűsége miatt elevenen él bennem. Valószínűleg van összefüggés Esterházy apalakja és Felix között: nem találom izgalmasnak a nagyon kihegyezett vagy egysíkú karaktereket.
A kötetben 62 novella található, mindegyikben más-más izgalmas karakterrel a középpontban. Közülük van olyan figura, akit magadról mintáztál?
Sok történetben vannak forgácsszerű dolgok belőlem, kikerülhetetlenül. A Bámulatos című novella főszereplője, Petike nagyon fél attól, hogy kellemetlen helyzetbe kerül, ha kimutatja a rajongását akár egy lány, akár egy autó iránt. Őt egy az egyben a tinédzserkoromról mintáztam. Akkoriban zavart, hogy látják, hogy rácsodálkozom valamire, hogy megbámulok valamit. Soha nem fejtettem meg ennek a mögöttes okait, de ez a gátlás ott élt bennem. Később elmúlt, de jólesett kiírni magamból, közelebb kerültem önmagamhoz az írás folyamán.
Melyik a kedvenc karaktered a kötetedben?
Géza bácsi, a kukásautó sofőrje, a lelkesedése miatt. Eleinte fásultan végzi a munkáját, rossz fizetésért, de aztán talál magának egy olyan apró részletet, amivel izgalmassá teszi. Matricákat ragaszt a kukásautó lökhárítójára, és sportot csinál belőle, hogy megérinti velük a kukákat. Nagyon fontos a lelkesedés abban, amit nap mint nap csinálunk. Van olyan terület az életemben, amit egzisztenciális okokból menedzselek, és van, amit színtiszta rajongásból. Felnézek azokra, akik ezt a lelkesedést megtalálják, ilyenek a művészek is. Ez a történet azt szimbolizálja számomra, hogy akik törekszenek rá, a teljesen hétköznapi foglalkozásokban is meglelhetik ugyanezt az inspirációt.
Van olyan novella, amit a feleségednek dedikálsz?
Van, kettő is, melyek összeállnak egy egésszé, de nem szeretném elárulni, hogy melyek ezek. 🙂 Ennyi misztikum maradjon a dologban. Szerintem tudja, hogy mely novellák szólnak neki, de ha hazaértem, azért megkérdezem. Ő az első számú múzsám, 19 éves korom óta vagyunk együtt, 27 éve. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, amit elértem, fantasztikus hátterem. A gondviselés adománya, hogy így alakulhatott az életem, nagy szerencsém van, ez a kapcsolat egy áldott állapot.
Tervezel újabb könyvet?
Igen, írogatok. Szigorú dátum nincs a fejemben, pedig ez a komolyabb munkákhoz elengedhetetlen. Ha észreveszed, hogy valamivel már hangsúlyosabban foglalkozol, akkor ki kell tűzni a határidőket, mert minden munka annyi ideig tart, amennyi idő van rá. (Azóta kapott szigorú határidőt – a szerk.)
A novelláidban járműveken keresztül mesélsz az emberi sorsokról, reflektálsz a társadalomra. Oszd meg velünk, hogy milyen többkerekűid vannak!
Motorozom és autózom, hobbiszinten autóversenyeztem is korábban. A vezetés mellett szeretek mindent, ami vízzel kapcsolatos: wakeboardozni, búvárkodni, vitorlázni. Tavasztól késő őszig motorral megyek mindenhova, ha kell szmokingban is. Csak télen járok autóval, illetve amikor a családdal közlekedem, mert őket nem tudom feltenni a csomagtartóra. Vezetés közben is van flow-élményem, kikapcsolok és teljesen el tudok tévedni. Épp ma történt, hogy idefelé gondolkodtam a kérdéseiteken, és a hídról lefordultam az egyetem irányába. 1,5 kilométer után eszméltem fel, hogy nem is oda kell mennem. Ott keringtem a Szabadság hídnál.
Átadod-e a gyerekeidnek a járművek iránti rajongásod?
A fiaim most tinédzserek, teli problémákkal, és az egyetlen platform a nyugodt beszélgetéseinkhez az, hogy este elmegyünk autózni. Lefekvés előtt ¾ órát keringünk. Ilyenkor ők is feloldódnak, és én is. Elképzelhető, hogy ez működne otthon, az ágy sarkán is, de kialakult ez a szeánsz, hogy miközben a sötétben autózunk, beszélgetünk. Örülök, hogy olyan dolgokat osztanak meg velem ilyenkor, amelyekről tudom, hogy milyen nehéz lett volna tinédzserként felhozni a szüleim előtt. A feleségemmel tudatosan figyelünk arra, hogy a gyerekekkel külön-külön is minőségi időt töltsünk, legalább hetente egyszer. Egyre népszerűbb az a nézet, hogy ne csak a testvérükkel egy kalap alatt kezeljük őket, és mi ebben nagyon tudatosak vagyunk.