Barion Pixel

Egy új világ és a jelképek ereje

Maróti Gabriella első regénye, az Ébredő sivatag a Nap városában játszódik. Interjúnkban a szerzőt a könyvben található szimbólumokról, jelképekről és a regény világáról kérdeztük.

Az írás mellett mivel foglalkozol?

Egy IT cégnél dolgozom, a csapatunk navigációs készülékekre ad ki térkép- és szoftverfrissítési csomagokat, én az ehhez kapcsolódó feladatokat menedzselem. Szeretem, mert sokszor pörgős és rendszerszinten kell gondolkozni. Szabadidőmben futni vagy sétálni szeretek, miközben zenét hallgatok, ezalatt sokat járatom az agyamat mindenfélén.

Mikor kezdtél el írni?

2018 elején kezdtem el komolyabban írni. A történet főbb fordulópontjai és a fontosabb karakterek már gondolatban megvoltak, valójában az első firkálmányom, ahol szerepel a főhős neve, 14-15 éves koromból származik. Ezt a papírra írt pár oldalt az egyik költözéskor találtam meg, bevallom, meg is lepett, mert jó pár évre teljesen megfeledkeztem róla. Viszont több olyan időszakom volt, mikor újra és újra előjött ez a sztori a képzeletemben. Aztán az egyik ilyen időszakban egy hideg téli napon fogtam magamat, és leültem a gép elé, bepötyögtem az egyik jelenetet, majd egy másikat. Aztán pár nap múlva újraolvastam, kijavítgattam a gyengeségeket, és leírtam még egy részt. Ez így folytatódott, aztán tudatosan tervezve elkezdtem összekötni a jeleneteket, kidolgozni a karaktereket, és mire feleszméltem, eltelt 9 hónap, a mű pedig ott állt.

Mire van szükséged, amikor írsz?

Megfelelő hangulatra és időre. Általában csak az egyik van meg, úgyhogy nem olyan egyszerű… 😊 Leginkább este szoktam írni, mikor már mindennel végeztem és kint is nagyobb a csend. Olyankor jobban jönnek az ötletek, azonban nagyon kell figyelnem, mert néha arra eszmélek, hogy már hajnali kettő van. Ha igazán belelendülök, nagyon rossz abbahagyni, de aludni mégis csak kell valamennyit.

Írás közben zenét szoktam hallgatni, hogy megteremtsem a megfelelő hangulatot. Ha olyan részen dolgozom, amihez például érzelmes állapotba kell kerülnöm, akkor egy szomorúbb, lassabb zeneszám segít ebben.

Hatottak-e rád más szerzők? Ha igen, kik?

Főleg költőket tudnék megnevezni, akiknek a stílusa vagy a művei kimondottan nagy hatással voltak rám. Balassi Bálint költeményeiben gyönyörűen ír a természet és az emberi lélek kapcsolatáról. Én azt olvastam ki a soraiból, hogy bár az élet harcokkal teli, egy madárszóval ékesített harmatos hajnali rét meggyógyíthat minden sebet. „Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él. A mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.”

Mitől más a te könyved a többi polcon lévőtől?

Erre nehéz válaszolni, hiszen minden könyv különböző, más-más célt szolgálnak, eltér a mondanivalójuk és szellemiségük. Ez a könyv az én első könyvem. A benne leírt történeten kívül belefogalmaztam minden olyan elvet, értéket, ami az eddigi életem során fontos volt nekem, segített vagy éppen tanulság volt számomra. Talán ennyiben más, mint a többi, az én világszemléletem bújik meg a sorok között.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mit tartogatsz a következő részre?

A második kötet kézirata már készen van, szorosan kapcsolódik az elsőhöz, ebben teljesedik majd ki az első részben megalapozott konfliktus a karakterek között. Kihívások és ellenséges erők állják majd útjukat, kénytelenek lesznek küzdeni, megbirkózni a kilátástalansággal, nehéz döntéseket kell meghozniuk… De mindez megéri majd nekik, azt elárulhatom 😉

Mesélj nekünk erről a világról, amit megteremtettél!

A világ egy alternatív valóságban játszódik. Más országok, más történelem, de emberek lakják. 4028-at írunk, amikor indul a történet, de ez nem jelenti, hogy sokkal modernebb lenne a világuk, mint a miénk, viszont a nagy különbség, hogy különleges képességgel megáldott emberek, solametek élnek benne. Őket az X-men képregényekben lévő mutánsokhoz tudnám hasonlítani. A solametek léte ebben a világban nem ismert tény, próbálnak titokban maradni. A képességük mellett életüket átfonja a lélek fogalma, de erről nem mind vesznek tudomást. A lelkük szorosan kapcsolódik a solamet-erejükhöz, a regény világának ezen része az emberi szellem bugyrait igyekszik feltérképezni.

Emellett hordoz mesebeli elemeket is ez a képzeletbeli világ. A Nap, a Hold és a csillagok kísérik a várost és a szereplőket.

Ki a kedvenc szereplőd, és miért?

Ez nagyon nehéz kérdés. A jobban megformált karaktereket mind szeretem, mert izgalmas érzés a helyükbe képzelni magamat, és úgy írni a párbeszédeiket vagy a belső gondolataikat. Ez szerintem bővítette az én rálátásomat is az életre és mindenre. Jó megfigyelni a világ (és a regény) történéseit Nick, Richard, Pete vagy Filie szemén át. Őket mind nagyon szeretem, de elsőre mégis Franco ugrott be. A Doki, akit magával ragad a tudomány, miközben ő szigorúan véve nem is része ennek a világnak, mégis ő többet fordít a sorsok alakulásán, mint bárki más a regényben.

Milyen jelképeket használsz a műben, és ezek miért fontosak számodra?

A Nap és a többi természeti jelenség gyakran megjelenik. A Nap számomra az erőt, a fényt, az állandóságot és egyben a periodikusan változó életet képviseli. Minden reggel felkel, delel majd lenyugszik. Aztán újra, akármi is történt az éjjel. Közben fénnyel, energiával, tehát magával az élet forrásával öntözi a Földet.

A sivatag egy sivár, kietlen táj. A könyvben sok rész játszódik itt, és megmutatkozik a másik arca is. A béke és nyugalom színtere a pörgős város oldalán. Ott tud egyedül maradni az ember a gondolataival. Valahol ez a belső világunkat jelképezi. A végére még ki is virágzik 😊

Hogyan készült a borító, mi inspirálta a stílusát?

A borítót profi grafikusra, Rónai Dettire bíztam, mert bár szívesen készítettem volna el én, be kellett látnom, hogy ehhez nincs érzékem. A borító az, amit először meglát az ember, annak aztán tényleg szupernek kell lennie. Amit mindenképp szerettem volna szerepeltetni, az a város látképe az óceán felől. Sun City végigkíséri majd a teljes történetet, teret ad a kalandoknak, és sugárzik belőle valami természetfeletti, ami a város lakóit elképesztő dolgokra teszi képessé. Ezt formálja meg a nőalak kezei közt fénylő energia. Azt szerettem volna, ha a borító árulkodik arról, hogy egy kalandos, szuperhősös történet lakik a könyvben, és mindezt a kedvenc színeimbe öltözve teszi 😊

Megosztom:

Ezek is tetszhetnek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük