A karakterek fellázadnak teremtőjük ellen?

A Kárpát walzer világa nem ér véget az első kötet végén. Tematikus hetünk második interjújában az önálló életre kelt karaktereiről és további terveiről kérdeztük Szép Zsoltot.

Hány részes lesz a saga?

Négyre tervezem, illetve szeretnék írni egy előzménysztorit is. Ezek a történetek különböző stádiumokban állnak jelenleg, van, amelynek a szerkezete szinte teljesen kész, csak a megírásra vár.

Amikor elkezdted a történetet, rögtön tudtad, hogy ebből regény lesz?

Az erényes című rész megírása után nekiláttam a fejezetben megjelenő szereplők kibontásának. Eleinte csak azért írtam, mert jólesett, de amikor megmutattam a feleségemnek és a barátaimnak az elkészült részt, érdekelte őket a karakterek sorsa: mi lesz Zsuzsannával, Arnóttal, Antóniával? Ezután hoztam létre egy nagyobb keretet a szereplők köré, akiket az első néhány fejezetben csak játszattam, de egy idő után rájöttem, hogy kezdenem kell valamit velük, mert nagyon hamar ki tudnak csúszni az ember kezei közül a szálak, ha csak úgy vannak.

Melyik karaktered áll hozzád a legközelebb?

Kalavuz Kardocsa, egy irány- és útmutató, aki segíti Arnótot (az egyik főszereplőt) továbblendülni a történet egy pontján. Számomra ő olyan kicsit, mint Yoda. Egy sokat látott, bölcs ember, aki emiatt megengedheti magának, hogy mások indokolatlan büszkeségét, sértettségét letörje. Morózus, de segítőkész, miközben kissé ironikus. Szokatlan az élethez való hozzáállása, mert szerinte nem azok a fontos dolgok, amiket az emberek fontosnak hisznek, hanem az elfogadás, a béke, a harmónia és az önzetlen szeretet, és ezt próbálja átadni másoknak. 

Kardocsa kicsit önálló életre kelt írás közben. Más karakterrel is jártál így?

Kardocsán kívül még két szereplőm kapott más sorsot az események során, mint ahogy eredetileg kigondoltam. Az egyik Antónia, a másik Drakvóch Kornél. Előfordul, hogy karakterek fellázadnak az író ellen, és a saját útjukat kezdik járni.

Megvisel íróként, ha „kegyetlen” vagy a szereplőiddel?

Meg. Nem azt mondom, hogy nem tudok aludni, meg zokogok, de amikor megjelentetsz valakit, elkezd élni, jól érzi magát, te pedig „hálátlan dögként” teszel vele valami rosszat, az megvisel. A szereplőim egy veszélyes küldetést vállalnak, aminek az árát mindegyiküknek meg kell fizetnie. Az író pedig behajtja a tartozást.   

Hogyan hat rád, hogy az olvasóid szeretnék, hogy egyes szereplők egymásra találjanak, vagy bizonyos dolgok máshogy történjenek?

Furcsa érzés, hogy van egy történetem és mások javaslatokat tesznek. Elgondolkodtat, hogy az még mindig az én történetem lesz, ha megmondják, hogy hogyan alakuljon? Azt azonban meg tudom ígérni, hogy nyitott és kíváncsi leszek a véleményekre. Ki tudja, milyen általam „sosemgondolt” inspirációt kaphatok másfajta szemszögekből.

Valamelyik szereplőben magadra ismersz?

Lehet, hogy klisé, de mindegyikükben van valami, ami én vagyok, vagy valami, amit őszintén becsülök. Arnótban a lovagias hozzáállását kedvelem, hogy számára számít az adott szó. Drakvóch-ot rejtői figurának gondolom, kocsmai verekedő, de a helyes, vicces fajtából, aki az olvasó szívéhez nő. Iwo egy sármos, laza, könnyen megkedvelhető karakter. Szeret évődni, udvarolgatni, csipkelődni a hölgyekkel, be-beszólogatni az uraknak. A női olvasók visszajelzései alapján sikerült őt úgy megjelenítenem, hogy hatással legyen rájuk.

A válaszaidból is kiderül, hogy ez egy sokszereplős, szövevényes történet. Milyen érzés volt számodra az utómunka? Hogyan boldogultál a szerkesztéssel?

Amikor elkészült a kézirat, akkor rosszul voltam, mert mindenki arról beszélt, hogy milyen nagy. Plusz a több szereplős, több idősíkos dolgokat is nagyon át kellett nézni logikailag. Bepánikoltam, mire a feleségem azt javasolta, kezdjek el lecsipkedni belőle. Azt válaszoltam, hogy nem tudok. Miből vegyek el? Végül fogtam magam és kivettem egy bekezdést 🙂 Mondtam neki, hogy kész. Ennyi. Ez az enyém, az én gyermekem.  Talán a „fiamból” vágjak le egy lábujjat? 

Hogyan választottál nevet a karaktereidnek?

Tetszett a Körmöcbánya név, ezért lett a főszereplőm Körmöczi Zsuzsanna, akit egy erős, végtelenül kitartó, makacs nőnek képzeltem el. Antóniának egy ősi családra emlékeztető nevet szerettem volna adni, erre utaló veretességgel, míg Bernadett kisasszonyt a feleségem után neveztem el. Mindenkinél más-más szempont dominált.

Több olvasói visszajelzésben szerepel, hogy a könyved filmszerű. Ha megfilmesítenék, kiket látnál szívesen a főbb szerepekben?

Antónia számomra Kovács Patrícia, őt olyannak képzelem el, olyan végzet asszonyának, aki tisztában van a nőiességével, a férfiakra, az emberekre gyakorolt hatásával, amely a lényéből és a testéből árad. Antónia és a művésznő Félvilágban alakított karaktere között észrevettem némi egyezést. Az a pillantás, az a tekintet. Zsuzsanna egy tiszta, erényes kisasszony, nem tudom, hogy kire osztanám a szerepét. Ő annyira az én karakterem, hogy nem tudnám azt mondani senkire, hogy íme, ő egy tökéletes Zsuzsanna. 

A férfi szereplők közül Arnótot Hugh Jackman-típusnak, Iwót pedig Bradley Cooperhez hasonlónak gondolom. Míg amikor Réd-Allmáry grófot képzeltem el, akkor végig Sinkovits Imre színészóriás volt előttem, az orgánuma, a gesztusai.

Megosztom:

Ezek is tetszhetnek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük