Az austeni életérzés újraéledése egy amerikai ranchon

Meggyőződésünk, hogy legfrissebb romantikus könyvünk szerzője sok minőségi, olvasmányos regénnyel ajándékoz még meg minket. Az alábbi interjúból kiderül, hogy mely szerzők inspirálják, mióta ír és hogyan született meg első regénye, a Szerelem kötőféken. Kedves lénye és munkamorálja tükröződik a lenti sorokban is, olvassátok és vigyétek hírét!

Megjelent az első könyved. Milyen érzés volt, hogy a kezedbe foghattad?

Nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Hihetetlen érzés volt látni, hogy készen van, annyi hónap munkája állt mögöttünk. Megvalósult az álmom, ösztönöz, hogy folytassam, hogy talán van keresnivalóm ezen a pályán.

Mikor és miért kezdtél el írni?

Először gimnazista koromban, pár oldalas történeteket írtam. Utána a továbbtanulás, pályakezdés, családalapítás miatt kimaradt tizenöt év. Nagyjából négy-öt éve írok ismét rendszeresen, kicsit tudatosabban is. A miértre nehéz válaszolni. Általában jön egy gondolat, egy jelenet, ami addig-addig forog a fejemben, hogy egyre nagyobb és bonyolultabb lesz, egyre több szereplő kapcsolódik a történetbe. Egy idő után jön a késztetés, hogy kézbe vegyem a tollat és a jegyzetfüzetet, és oldalról oldalra, jelenetről jelenetre születik meg a sztori, először mindig kézzel írott formában.

Mi a legkedvesebb élményed, ami az íráshoz kapcsolódik?

2020 nyarán részt vettem egy írótáborban. Házi feladatként novellaírást kaptunk, adott témában és műfajban. Bár romantikus történeteket írok, gyakran és szívesen olvasok fantasyt is, ezért ezt a műfajt választottam, hogy próbára tegyem magam. A társaim, akik szintén ilyen novellákat írtak, azt mondták, szuper a történet, de ez nem novella, inkább egy regény első fejezete. Ez nem hagyott nyugodni, több, mint fél évbe telt, de megírtam a teljes regényt 😊 Remélem egyszer ezt is kézbe vehetik az olvasók.

Mikor kezdted el írni a Szerelem kötőféken című történetet? Honnan jött hozzá az ötlet?

Talán tizenhét éves lehettem, amikor megszületett az első két fejezet, igaz, akkor még rövidebb formában. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy akkor honnan jött az ötlet, de abban biztos vagyok, hogy ugyanaz volt a vége. Pár éve kezembe került az a kis füzet, amibe leírtam, és ahogy elolvastam, elkezdett bennem formálódni a folytatás.

Mesélj nekünk egy kicsit a történetről!

Két nővérről szól a regény – Liz és Marlene –, akik személyisége, viselkedése, gondolkodásmódja a lehető legtávolabb áll egymástól. Problémás a kapcsolatuk, régi félreértések és traumák nehezítik a kibékülésüket. Egy férfi megjelenése tovább bonyolítja a kapcsolatukat. Főként Liz, az idősebb lány szemszögéből látjuk az eseményeket, de néha bepillantást nyerünk Marlene gondolataiba is.

Melyik szereplő áll hozzád a legközelebb? Kit volt a legnehezebb „megalkotni”?

Természetesen Liz áll hozzám a legközelebb, de mellette mást is megszerettem az alkotás során. A Stanton házaspár – Lucy és Thomas – mellett talán Liz édesapja, Matthew Brighton számomra a legszerethetőbb karakter. Mivel én magam is édesanya vagyok, ezért az ikreket sem hagyhatom ki a felsorolásból 😊 Igazából szinte minden szereplőnek vannak szerethető tulajdonságai vagy jellemvonásai. Marlene-nel gyűlt meg leginkább a bajom, az ő személyiségének változását volt a legnehezebb hitelesen leírni.

A történet két helyszínen játszódik, Los Angelesben és Sacramentótól nem messze egy farmon. Miért amerikai helyszíneket választottál a történetedhez?

Mivel lovak és szarvasmarhák is vannak a birtokon, egyből az USA-ba helyeztem a helyszínt. Jobban el tudtam ott képzelni a történetet. Olvasóként is fontos számomra, hogy a helyszín magával ragadjon, hogy hiteles legyen.

Milyen élmény volt a könyv előkészítése, szerkesztése?

Ez az első könyvem, ami megjelenik, szóval az egész folyamat új volt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz a szerkesztés, átírás. Sokkal embert próbálóbb feladat, mint először leülni az üres lap elé és megalkotni egy új történetet. Szerencsére jól megértettük egymást Ernával és Karolinnal, rengeteget segítettek, ötletet adtak, amikor elakadtam az új jelenetekkel. Végül egyharmadával hosszabb lett, mint az első verzió, de most már ki nem hagynám a később hozzáírt részeket, így lett kerek egész a történet.

A borító csak hozzátesz ehhez az egységhez: mindenképp szerettem volna, hogy szerepeljen rajta egy fekete ló. A grafikussal több körben egyeztettünk, végül olyan borító született, amit teljesen a magaménak érzek. Még saját logót is kaptam, ami a borítón és a szövegben is több helyen megjelenik.

A történetet először olvasva elfogott az érzés, hogy biztosan hatott rád Jane Austen, és nem tévedtem nagyot, hiszen az egyik kedvenc íród. Mit szeretsz benne és kik voltak rád hasonló hatással?

Így van, a Büszkeség és balítélet az egyik kedvenc könyvem, a mai napig szeretem kézbe venni, bár Austen többi regényét is többször olvastam. Megfogott az a kor, amelyben játszódnak, az etikett, a társasági élet szabályai, a tisztelet, ahogy a férfiak és nők akkor viselkedtek, ahogy beszéltek egymással.

Austen mellett nem emelnék ki másik kedvencet, csupán azért, mert nem tudom felállítani a sorrendet. Több olyan szerző van, akinek szintén nem egy könyvét olvastam: Elizabeth Gaskell, Diana Gabaldon, Philippa Gregory, Kelley Armstrong, Karl May, inkább nem is sorolom tovább 😊 Az Ezüst-tó kincse tinédzser éveim legtöbbet forgatott regénye volt, rongyosra olvastam. De a Trónok harca és a Gyűrűk ura könyveit is élvezettel fogyasztottam.

Kiknek ajánlanád a könyvedet?

Ez egy könnyed, romantikus történet, szerintem életkortól függetlenül bárki találhat benne szimpatikus karaktert vagy jelenetet.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mik a szándékaid a történet többi szereplőjével? Szeretnél folytatást írni?

Mindenképp folytatom az írást, több történetem van még, amit szívesen megosztanék az olvasókkal. Remélem az elkövetkező években minél több eljut a könyvesboltok polcaira is. A Szerelem kötőféken sem ért véget teljesen, a fejemben már formálódik a folytatás, ezúttal Marlene főszereplésével. Több karakter visszatér majd, de feltűnnek eddig ismeretlenek is. Akinek tetszik az első rész, szerintem a folytatást is örömmel olvassa majd.

Megosztom:

Ezek is tetszhetnek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük