Barion Pixel

Amikor egy nehéz időszak valami csodálatosat szül

2020 mindenki számára emlékezetes volt, valószínűleg még sokáig fogjuk emlegetni, visszaemlékezni rá. Azonban ez a nehéz év nem feltétlenül csak rosszat hozhatott az emberek életébe. Így volt ezzel Róza Kata is, akivel tematikus hetünk apropóján beszélgettünk az írás örömeiről és nehézségeiről, az írói névadásról, ihletről és a borítótervezésről.

Napjainkban jelent meg első regényed, a Falakba zárt idő. Hogyan fordultál az írás felé?

Verseket és novellákat gyermekkorom óta írok, de regényben sohasem gondolkoztam 2020 tavaszáig. A Falakba zárt idő a „Covid gyermeke”, 2020 májusában ütöttem le az első betűket. Ebben a nehéz időszakban rengeteget olvastam, jó volt kicsit elmenekülni a valóságból, és olyan világokba csöppenni, ahol jó lenni. 😊 Már nem emlékszem pontosan, melyik könyv volt az, de egyik este ránéztem a kezemben lévő regényre, és megszületett a gondolat: szeretnék egy saját könyvet.

Első hangzásra azt gondolhatnánk, hogy a név, amelyen publikálsz a sajátod. Viszont ez egy írói álnév, csak a keresztneved tartottad meg hozzá. Hogyan választottad ezt nevet?

Fontosnak tartottam, hogy ne az eredeti nevem alatt publikáljak. Írás közben az ember megváltozik, olyan, mintha kilépne önmagából. Amikor leülök az íróasztalomhoz, hogy lejegyezzek egy újabb fejezetet, átkerülök egy másik világba. Átszellemülök. Felteszem a fejhallgatót, majd elindítom azt a számot, amelyet órákig képes vagyok hallgatni. Teljesen kizárom a külvilágot, a képernyő fénye magába szív, és bekerülök abba a világba, amelyet én építek. Ott vagyok a szereplők mellett, velük együtt élem át az eseményeket, mindenki részévé válok egy kicsit. Létrejön egy olyan személy, akiről egy szót sem ejtek, mégis jelen van, elrejtve a sorok között.

Ez Róza Kata.

Egy olyan nevet szerettem volna választani, amely a gyermekkoromhoz kapcsolódik. Elkezdtem feleleveníteni magamban a régi, szép emlékeket, és azonnal be is villant egy kép: az első napom az iskolában. Szinte most is érzem az új tankönyvek és taneszközök illatát… ott ülök a padomban, az első sorban, s a gyermekzsivaj közül kihallom a tanítónénim, az osztályfőnököm, Rózsa néni hangját.

Ezek a kellemes emlékek lehet meghatározták a pályaválasztásod, hiszen te magad is tanár vagy.

Igen, történelmet és magyart tanítok egy gödöllői általános iskolában. Elsődleges célomnak tartom, hogy példaképként tekintsenek rám a tanítványaim. Hiszem, hogy egy tanár meghatározhatja a diákjai életét, ezért szeretettel és odafigyeléssel fordulok feléjük. Sohasem tudhatom, kinek lehetek a Rózsa nénije.

A könyved középpontjába az 1956-os eseményeket állítottad. Miért pont ezt választottad?

Úgy emlékszem, pont akkor tanítottam az 56-os forradalmat. Szakmai ártalom… 😊

Kik inspirálnak a mindennapokban?

Nem véletlenül írtam a könyv elejére: Nektek, akiktől az életet tanultam. Úgy érzem, ebben a könyvben mindenki benne van, aki valamilyen formában az életem része (volt). Nagyon hálás vagyok a férjemért, a családomért és a barátaimért, akiknek ezzel az egy sorral köszönöm meg mindazt, amit értem tettek, még ha ez úgy is történt, hogy nem is tudtak róla. Ez lehet rossz, lehet jó, ettől lettem az, aki.

A férjem nemcsak a mindennapokban, hanem a regényírás közben is folyamatosan a támaszom volt. Fejezetről fejezetre olvasta a történetet. Dicsért, bírált, velem együtt ötletelt. A cím például az ő fejéből pattant ki.

Rajta kívül még egy ember olvashatta elsőként a Fekete család történetét, Enikő, a szegedi barátnőm. Őt bele is csempésztem a történetbe, mint ahogy egy másik jóbarátomat is, Basa Bálint gyógyszerészt, aki segített abban, hogy a regény egyik kulcsjelenete szakmailag is hiteles legyen (erről sajnos nem mondhatok többet, mert az már spoiler lenne 😊).

Mennyire írtad bele magad és a tapasztalataid a sorok közé?

Több személyes vonatkozás is található a regényben. Például Lukács Veronika a nagymamámról kapta a nevét. Óvónőként rengeteget mesélt és játszott velem. Hálával gondolok rá.

Az Emma név, melyet az egyik főszereplő visel, a kedvenceim közé tartozik, ami egy sorozatnak köszönhető, történetesen a Jóbarátoknak.

Továbbá Szeged sem véletlenül került a regénybe. Ott végeztem az egyetemet, Alsóvároson laktam, mint ahogy Barnabás, és én is naponta többször átmentem villamossal a Hősök kapuja alatt, akár Emmáék a borfesztiválra tartva. A borfesztivál az egyetemi éveim kihagyhatatlan eseménye volt. A hangulata örökre beleivódik az ember emlékeibe, nem véletlenül ihletett meg ez az esemény. Szeged olyan csodálatos város, hogy aki egyszer ott jár, az visszavágyik. Akárhányszor térek vissza, mindig olyan érzés kerít hatalmába, mintha hazatérnék.

Melyek voltak a könyv elkészítésének legszebb és legnehezebb pillanatai?

A legszebb pillanat az volt, amikor elkezdtem küldözgetni a kéziratot a kiadóknak. Nagyon izgalmas időszak volt, bár igazán idegtépő is. A válaszok hetekkel később érkeztek, de az első pozitív elbírálás után kezdtem megnyugodni. Álmomban sem gondoltam, hogy választhatok a kiadók közül. Szerencsére a legjobb döntést hoztam!

A borítótervezési folyamat is a kedvenceim közé tartozik. Megálmodni valamit, és látni, hogy megvalósul… felemelő érzés! Szerettem Rékával, a grafikussal együtt dolgozni. Hihetetlen volt, hogy videóchatelés közben beszéltem neki az elképzelésemről, és már kész is volt a vázlat. Én már azt elfogadtam volna, annyira tetszett!

Ezek mellett a szerkesztési munka első köreit is imádtam. A szerkesztők megjegyzéseitől sokszor elnevettem magam (meg a saját elírásaimtól is, mint pl.: pókcica a porcica helyett). Szerettem, hogy humort visznek bele, és nem tűnt merevnek a munkafolyamat. Azonban sajnos, ami az elején szórakoztató volt, az a végére már nehézségeket szült. A szerkesztési folyamat a célegyenes előtt megakasztott. Addigra már úgy éreztem, hogy nem is jó a könyvem, és elgondolkoztam, hogy kiadjuk-e. Persze ez csak átmeneti állapot volt. Erre az érzésre a kiadó is felkészített. Visszagondolva már csak mosolygok ezen, de emlékszem, az utolsó szerkesztési körnél két hétig nem tudtam megnyitni a kéziratot.

A mi nagy örömünkre is, de végül elkészült a végső verzió 😊 Milyenek az első olvasói visszajelzések?

Miután eladtam az első példányokat, napokig nem tudtam aludni. Folyamatosan ott motoszkált a gondolat a fejemben, hogy éppen most olvasnak. Nagyon féltem a visszajelzésektől, csak reménykedni mertem, hogy pozitív visszhangja lesz a Fekete család történetének. Örömmel mondhatom, hogy így is lett, folyamatosan érkeznek vissza a jó vélemények, dicséretek. Most már tudok aludni. 😊

Már szóba hoztad a grafikust, Gyatyel-Antal Rékát. Mi volt az elképzelésed, amit felvázoltál neki?

A barátnőm, Enikő, fejezetről fejezetre kapta meg a történetet, és neki támadt az az ötlete, hogy ő egy úszó papírhajót rajzolna a borítóra, hiszen annak jelentős szerepe van a könyvben. E köré jöttek a pesti házak, és a három sziluett, akik a főszereplőkre utalnak.

A koncepció megszületése után kutatni kezdtem az interneten, és rátaláltam Rékára. Azonnal megvolt a szimpátia, sokat beszélgettünk, terveztünk, és a végén megvalósult egy pesti látkép, fókuszban a papírhajóval.

Mely könyvek a kedvenceid, és vannak-e olyan szerzők, akiket példáképnek tekintesz?

Nagyon szeretem Karády Anna (A füredi lány, A füredi földesúr) és Fábián Janka (A könyvárus lány, Julie könyvkuckója, Rózsalugas) könyveit. Őket tekintem példaképnek, mert olyan nagyszerűt alkottak, ami sokakat magával ragadott.

Tudnál ajánlani nekünk a könyvedhez hasonlóan izgalmas családregényt?

Fábián Janka – Emma évszázada c. kötetét, mely három könyvet ölel fel, szívesen ajánlom. Egy család történetét követhetjük nyomon az első világháborútól egészen a XX. század végéig.

Készül a könyv folytatása. Mesélnél erről egy kicsit?

Miközben írtam a Falakba zárt időt, körvonalazódott bennem egy másik történet, mely szorosan kapcsolódik a Fekete család és a bérház lakóinak életéhez. Ehhez néhányszor meg kellett változtatni az eredeti elképzeléseket az első részben, hiszen a meglévő szálakat össze kellett fésülni a másodikkal. A nyári szünetem írással fog telni, bízva abban, hogy ősszel már a folytatással kopogtathatok a kiadó ajtaján!

Megosztom:

Ezek is tetszhetnek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük